Mahatma Gandhi szerint hét halálos veszély fenyegeti az emberiséget.
…az első!

Gazdagság munka nélkül

Trónusok dölyféből röhög a kártyás,
testőrök hada pályázatot körmöl,
nyílnak a pénzcsapok,ömlik az áldás,
folyik a dáridó, senki sem böjtöl.
Ölébe pottyant megvalósult álmok 
dagasztják léha, luftballon egóját,
vérszemet kap, mert a másik is álnok,
földbe tapossa fuldokló adósát.
Profitot szülnek az elveszett lelkek,
kiknek a bére csak rozoga fedél,
nem lázadhatnak, hisz reggel már ettek,
ösztönük mélye még kisdedet remél.

Lent az alvégen csüngnek az imákon,
mert így éhesen, rosszba visz az álom.

 

Mahatma Gandhi szerint hét halálos veszély fenyegeti az emberiséget.

…a második

 

Élvezet, lelkiismeret nélkül

 

 

Hurrát hullámzik millió szenvedély,

érem csillog a beteljesült vágyon,

bár hamis a fény, hamis a szerzemény…

leplek alatt doppingból az álom.    

Féktelen szeszély, kényszerből a viszony,

liliomot tipor, dühödten sziszeg,

pofonja csattan, mert sikolt az iszony,

combok árnyékában dicshimnuszt liheg.

Lányokat futtat, igaz, csak stikában,

siklik  hajója, a tőzsde is remek,

még egy pohár bort felhajt, hogy vidáman

nyélbe üthessen egy fegyverüzletet.

 

Lent az alvégen most szégyen pírja ég,

elapadt a tej, a leves sem elég.

 

Mahatma Gandhi szerint hét halálos veszély fenyegeti az emberiséget.

 

 

…a harmadik

 

 

 

Tudás jellem nélkül

 

A tudás oltárán DNS-sel játszik,

angyalba ültetne ördögi vigyort

mivé lesz a gnóm,még semmi  sem látszik…

Mit neki! A pénz elfedi a szigort.

E vegykonyhában dübörög az ötlet,

ópiátok lépnek házasságra itten,

az álom akár gyászruhát is ölthet…

De nem számít, a halál sem lesz ingyen.

Virtuális  létbe gálánsan lép be,

csomagokkal házal, rejtett sorokkal

programot mérgez, s a jóért cserébe

zsonglőrködik az emberi jogokkal.

 

 

Lent az alvégen adószedő tombol,

foglal a vigéc, gyermekruhát gombol.

 

 

 

Mahatma Gandhi szerint hét halálos veszély fenyegeti az emberiséget.

 

 

A negyedik

 

Üzlet, erkölcs nélkül

 

Áru a virág, a lány, áru a pénz,

adják és veszik mások szeme fényét,

zajlik az üzlet, a bankár is becéz,

majd zsebbe tömi százezrek reményét.

Siralomvölgyben ébreszt vágytüzeket

a keleti szél csalfa kacagása:

Olajért cserébe képzett „szüzeket”

vár Dubaj, fényes, primitív mocskába.

Bűvész a művész, mert életben van még,

kenyerét s bérét, sarlatánok falják,

aprópénzért kell eladni a művét,

munkája árát mindig mások szabják.

 

Lent az alvégen jegygyűrű tűnt elő,

ablakba tették… ma sincsen rá vevő.

 

 

Mahatma Gandhi szerint hét halálos veszély fenyegeti az emberiséget.

 

Az ötödik

 

Tudomány, emberség nélkül

 

Kíváncsi lelkek, ha csodát keresnek,

atomig nyúlnak a titkok mélyire,

isteni részecskék, parányi testek…

de jaj! Hirosima vész a semmibe.

Gépmadarak húznak, láncfűrész visít,

szigetek úsznak mind csupa műanyag,

virágos réten már semmi sem virít,

por lepi a várost, marják a savak.

Korszellem lényét komputer vezényli,

játékból ölhet, rá is áll a keze,

vezérré lenne, százszor is megéli…   

de lefagy a gép, összedől a mese.

 

Lent az alvégen madarat etetnek,

törött a szárnya… itt a legjobb rejtek.

 

 

Mahatma Gandhi szerint az emberiséget fenyegető hét halálos veszély közül

…a hatodik:

 

Vallás, áldozatkészség nélkül

 

Templomok épülnek, hitek csatáznak,

az egyetlen istent százfelé tépik,

enyém imádat, másiké gyalázat,

kiáltják milliók, s az eget félik.

Nincsen már alázat, páncélban a hit,

dogmák árnyába bújva a becsület,

a hatalmi mámor pokolba hajít

ezreket, ki más, s ünnepli vesztüket.

Könnyezik a nép, csillog a látomás,

áldozat ködébe veszik a való,

de mosolyra vált itt-ott a zokogás:

„Meztelen a király” szól a suttogó.

 

Lent az alvégen falakat emelnek,

 tető is lesz rá, várja a sok gyermek.

 

 

 

 

Mahatma Gandhi szerint az emberiséget fenyegető hét halálos veszély közül

a hetedik.

 

 

Politika elvek nélkül

 

 

 

Önjelölt „papok” lengetik a zászlót,

csillog a kondér, fő az eszmeleves,

 hús is lesz belé,  hangzik el a zárszó,

tódul a nép, a hatás döbbenetes.

Gát szakad, önérzetet sodor az ár,

már új mércével méretik az erkölcs:

ki szalutál, arra fényes élet vár…

mosolyogj és tapsolj, az lesz most a bölcs!

…de kétség lobban, a taps is megreked,

az ígéret földje ígéret marad,

kialszik a vágy, a bú lesz kedvesed.

Hová lett az álom, munka sem akad…

 

Lent az alvégen vetnek és aratnak,

minek ide szó, peregnek a magvak.