Petőfi verseinek szereplői annyi humort rejtenek, hogy késztetést éreztem összegyúrni belőlük egy  házsártos csapatot.

 

Az összeesküvők

 

 

(Dráma, a népszínművek fanyar humorában)

 

 

 

Szereplők: Petőfi verseiből lépnek elő.

 

Pató Pál (kb. negyvenöt éves „Pató Pál úr” című műből))

Orbán (kb. ötven éves az „Orbán c. versből)

Szemérmetes Erzsók („A helység kalapácsa" c. versből, ötvenöt éves, de kortalannak látszik)

Fejenagy ((„A helység kalapácsa" c. versből, negyven év körüli)

Márta és a kántor (házaspár, „ A helység kalapácsa" c. versből)

 Szomszéd (a „Szeget szeggel" versből, harmincöt év körüli)

Zsuzsika („Zsuzsikához" c. versből, kb. tizennyolc éves)

Erzsike („A négyökrös szekér" c. versből. Csinos, kb. huszonnyolc éves)

Szilveszter (az „Apostol" c. műből

János vitéz (János vitéz c. műből)

Iluska (János vitéz c. műből

Juhász és a babája („Megy a juhász a szamáron" c. versből

Lányok, fiúk… (hatan-heten) akiket az emlékkönyvesek klubja küldött

Honvéd (A honvéd című versből)

 

 

Szín: Kocsma, a „Kurta kocsma" c. versből

 

Jobb oldalon ajtó, ami a szemérmetes Erzsók lakásába vezet, befelé nyílik. Középütt nagy asztal, előtte hosszú pad, három oldalán székek.

Baloldalon a sarokban egy priccs, ami egy függönnyel eltakarható.

A mellette (baloldalon) lévő ajtó az udvarra nyílik. A konyhai oldalon előtérben egy másik asztal is székekkel, arra teszik a könyvet, amiből felolvasnak, de nagy összevisszaságban rárakva: demizson, fakupa, hegedű.

(Erzsók, ha szabadideje adódik, azonnal takarít, törölget, rendbe tart.)

 

Első felvonás

 

Garabonciás diák: (A színpadi fények halványak, alig látszanak a szereplők. Hirtelen odaperdül a közönséggel szembe.)  Kedves Hölgyek Urak! Keserves történetnek lehettek most tanúi. Csúnya esetről van szó, ezért csak titokban mutatjuk be kivételezett embereknek, vagyis azoknak, akik megvették a jegyüket. Nagy szégyene az nemzetünknek, hogy koszorús költőnk Petőfi Sándor még a halála után sem nyugodhatott gondtalanul. Nagy magányában ott a sírban, lelki szemeivel végigpillantott a rég megalkotott szereplőin, és nagyon felháborodott. Azok a csintalanok csalárd módon előbújtak a nagykönyvből – az összes költeményekből –, és egy falucskát építettek. Építettek? Építgetnek! Igenis, csak építgetnek… mert naphosszat itt lófrál szinte mindegyikük a Szemérmetes Erzsók kocsmájában. Petőfi látva a házsártos csapatot, sírjából előbújt egy napra, és most gatyába rázza a díszes társaságot. Íme! (Ahogy jött, elviharzik)

 

 

(Az ivóban csak Zsuzsika, a bal oldali ajtónál Orbán)

ZSUZSIKA: Anya! Anya! Gyere már!

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Mit vartyogsz? Gyere ide ha… (benéz az ivóba jobbról, meglátja Orbánt)

ZSUZSIKA: Egyszer csak itt termett mögöttem. (mutat Orbánra) Majd a guta ütött meg, amikor megláttam… csak úgy, a semmiből!

(Orbán és Erzsók nevetnek)

ORBÁN: A hátsó udvarból jöttem. Ó, Szemérmetes Erzsókom, te szebb vagy, mint valaha!  (tarisznyájával bíbelődik, ténfereg, hova is üljön le)

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Te vén csibész! György napján múlt nyolc éve, hogy utoljára láttalak. Már azt hittem felkötöttek, vagy az ördög vitt el.

ZSUZSIKA: Te ismered?

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Neked is ismerned kell! Az iskolában tanultatok róla… no, emlékezz csak! Akinek oly vidám hajnal pirult az orrán.

ORBÁN: Miről beszéltek?

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Hát arról, ahogy a poéta téged megénekelt. (a baloldali ajtó felé fülel) Valaki van kint?

ORBÁN: Egy lerongyolódott atyafi itatta a lovát, amikor bejöttem, ő motoszkál a kút körül.

ZSUZSIKA: Tényleg, pont olyan az orra! (bámul Orbánra)

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Pár éve, amikor a halasi vásárba igyekezett a jónép, úgy mesélte egy kupec kinézetű ember, hogy megállapodtál. ...hogy elvettél egy gömbölyű menyecskét és azóta rá sem nézel a borra.

ORBÁN: Félig igaz az egész! A bort behunyt szemmel iszom amióta elbuktam azt a fogadást, viszont a menyecske már valóban a múlté. Kidobtam. Azért vagyok most úton.

ZSUZSIKA: Másik asszonyért megy az Orbán bácsi?

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Új asszony a tűzhely mellé. Ezt nevezem!

ORBÁN: A tűzhely maradt, mert az a régi asszonyé volt. Úgy dobtam én ki, hogy ő maradt a házában, én meg neki a nagyvilágnak. Hát ott meg ki van? (a függönnyel eltakart sarok felé mutogat)

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Egy ember, aki éppen most építkezik a szembe soron. Még csak a műhelye készült el, aztán ide jár megpihenni két patkolás között.

ZSUZSIKA: Főleg az esti, és a reggeli között.

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Ne szájaskodj! Eredj és hozzál egy icce bort, nem látod, hogy szinte kifakult ez a szegény ember? Pénzed azért van… gondolom (billenti a fejét, hogy Orbán szemébe nézzen)

ORBÁN: Téged mindig a pénz tudott felizgatni leggyorsabban (Erzsók fenekén megmarkolja a szoknyát)

FEJENAGY: A kezed elveszed, vagy letöröm! (dugja ki a fejét a függöny mögül)

ORBÁN: Nono! Markoltam én már ezt, amikor te még csak nyelvet lógató lóti-futi kisinas voltál.

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Ejnye, már! (lecsapja a férfi kezét magáról) Ha nem iszik, mindjárt félre beszél. Zsuzsii!

(Fejenagy kilép a függöny mögül, nagyot nyújtózkodik. Széles vállú, határozott ember)

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Hogy aludt szomszéd? (a jobb oldali ajtó felé fordul)  Zsuzsi! Hozzál két früstököt!

(Zsuzsika ki, Fejenagy  egy nagy bőrkötényt köt magára)

PATÓ PÁL: Hármat, Aranyvirágom! Hármat! Meg egy meszely bort! (belép a bal oldali ajtón)

SZEMÉRMETES ERZSÓK: Nézd a! Pató Pál uram! Magának remélem  van pénze, nem csak a mocskos tenyere. (kimegy a jobb ajtón a konyha felé)

PATÓ PÁL: (Erzsók után kiabál ki) Finom kezek ezek Aranyvirágom, nem olyanok, mint egy jött-menté. Nagy dolgokat visznek ezek még végbe, de … ej, ráérünk arra még! Mert hát addig kell élvezni az életet, amíg fiatalok vagyunk!

ZSUZSIKA: (Bejön, Patóhoz szól) Tegnap sem fizetett, meg a tegnapelőtti munkám bérével is tartozik. (letesz az asztalra egy tálcát, rajta kenyér látszik, meg alma, de van ott még egyéb is. Aztán még egyet fordul, behoz három kupa bort)

FEJENAGY: Te lyány, hát még ennek is dolgozol?

ZSUZSIKA: Gyűjtöm a pénzt, nem válogathatok én a munkában.

PATÓ PÁL: Jól megfizetem bíz' Isten, ha meghozzák az adósaim a pénzemet.

FEJENAGY: Aztán mit dolgozol abban a koszfészekben?

ZSUZSIKA: Hát úgy egyeztünk, hogy minden agyoncsapott patkányért egy petákot fizet, ha arrébb kötöm a lovát az is egy peták esetenként, meg az itatás is annyi.

ORBÁN: (Pató Pál felé) Aztán miért akartad néhány nappal ezelőtt agyoncsapni azt a lovat te? Mert ugyebár itt vagyok ám a faluban megszállva már napok óta, azóta sokat láttam.

ZSUZSIKA: Nem is az ő lova. Kölcsön kérte, hogy lelegeltesse a gazt a portáján.

PATÓ PÁL: Én akartam agyoncsapni a lovat?

ORBÁN: Láttam, ahogy átnyaláboltad a nyakát, odavágtad a földhöz, aztán két ököllel verted a fejét.

(Fejenagy eközben kisomfordál a konyhába Erzsók után)

PATÓ PÁL: Kicsit feldühített az a dög, akkor láthattad.

ZSUZSIKA: Olyan erős lenne? (méregeti Pató Pált)

ERZSIKE (balról érkezik): Már elnézést, a kántort keresem. Ide látták bejönni.

ZSUZSIKA: Ma még nem ette ide a fene.

ERZSIKE: (Orbán felé néz) Maga is itt van lókötő? Meg ez a másik is? (meglepődve ismeri fel Pató Pált) Aztán kialudta-e már magát?

ORBÁN: Mi ugye ott találkoztunk, amikor Pató szomszéd (oldalra néz)  ugye hívhatlak szomszédnak?  … amikor Pató szomszéd odacsapta a lovat a földhöz.

ERZSIKE: Mit csinált? Ráesett az a sovány gebe!

ZSUZSIKA: Hát akkor, most hogy volt?

...................................................................................................................................s a következő hetven oldal még.....................https://publioboox.com/kovacskaroly